Az ember hajlamos azt gondolni, hogy ami eltűnt a lefolyón, amit levitt a víz, attól egyszer s mindenkorra megszabadult, bármi volt is az. Azt képzeljük, a szennyvíztisztító majd úgyis ártalmatlanítani fog minden leeresztett mérget. Ez sajnos nem igaz. A tisztítási technológia csak bizonyos határokon belül képes zavartalanul működni, ráadásul sérülékeny is.
Civilizált ember számára ezért fontos a
CSATORNA-
HASZNÁLATI ILLEMTAN
Miért fontos?
Egyre szigorúbbak az élővizekbe mint befogadókba engedett tisztított szennyvizet illető környezetvédelmi elvárások, ami igen pozitív fejlemény a hatóságok gondolkodásmódjában. E dicséretes változásnak a csatornát igénybe vevő emberek szemléletében is be kell következnie.
A csatornahálózat állapota és a 
tisztítótelep működése erősen függ a csatornába engedett szennyvíz tartalmától. Vannak szennyezőanyagok, amelyekkel a szennyvízkezelési technológia nehezen tud megbirkózni. Néhány ember felelőtlen magatartása miatt az egész szolgáltatás ellehetetlenülhet, károsítva ezzel
a többi fogyasztót, és végeredményben a természetet is.
Amit nem szabad a csatornába ereszteni
Mivel a szennyvíztisztító-telepek elsősorban élő mikroorganizmusok segítségével tisztítanak, a csatornahálózatba csak lebomló, őket nem károsító anyagok juttathatók. Ha a csatornahálózatba méreg kerül, elpusztíthatja a tisztítást végző szervezeteket, ez által a befogadó élővíz sérülhet, ráadásul a szennyvíziszapot sem lehet hasznosítani a mezőgazdaságban.
1 Vannak anyagok, amelyeket SZIGORÚAN TILOS a csatornába juttatni:
- mérgek
- gyógyszerek és növényvédő szerek
- nehézfém tartalmú folyadékok,
- tűzveszélyes anyagok, benzin, higító, festék stb
- lebomlásuk során mérgekké vagy tűzveszélyessé váló anyagok
2 A szennyvízkezelési rendszer hidraulikai, mennyiségi TÚLTERHELÉSÉT okozhatja, ezért nem kerülhet a csatornába , (kivéve ahol ún. egyesített rendszerű csatornahálózat működik):
- csapadékvíz,
- belvíz,
- talajvíz
3 Vannak anyagok, amelyek ÜZEMZAVART okoznak, ezért nem szabad őket a csatornahálózatba juttatni:
Darabos szennyeződések
A csatornahálózat semmiképpen sem alkalmas szilárd hulladékok "eltüntetésére". Ezek elzárják a víz útját és tönkreteszik a szennyvízátemelőkben a szivattyúkat.
Ilyen anyagok:
- bármilyen eredetű fa, kő, csont, műanyag háztartási eszköz, fémkupak, műanyag és üvegpalack stb.,
- macskaalom (még ha természetbarát megjelölést is élvez), építési törmelék, homok, kavics,
- vízben nem oldható egészségügyi anyagok (vatta, tampon stb.),
- egyéb háztartási hulladékok (textil, növény, gyümölcsmag, szárnyasok tollazata, szőr stb.).
Szerves szennyezőanyagok
A szennyvíztisztító-telepek a normál életvitellel járó szennyvíz megtisztítására alkalmasak. Nem tartozik ebbe a körbe, ezért túlterhelést okozó szennyező anyagok a következők:
- állattartásból származó híg trágya,
- háztartási ételmaradék, még akkor is, ha aprított (konyhamalac),
- zsírok, olajok,
- háztartási állatfeldolgozásból származó hulladék, pl.: halfej, emlősök belsősége stb.
- elpusztult kisállatok tetemei,
- emésztőkből szippantott nagy agresszivitású szennyvíz a szolgáltató engedélye nélkül.
Amit okozhatunk, ha legyintünk a csatornahasználati illemre...
A zsírok és olajok a csatornában kihűlnek, reakcióba lépnek a szennyvíz más összetevőivel, és kemény, szappanszerű lerakódást okoznak. A csatorna emiatt előbb leszűkül, majd eldugul. Emellett egy biológiai folyamat következtében kénessav keletkezik, amely megtámadja és tönkreteszi a házi és a közcsatornacsöveket egyaránt. A rendkívüli dugulás-elhárítás és a csatornajavítás költségei törvényszerűen a csatornadíj amúgy elkerülhető emelését okozzák.
A csatorna csak akkor tudja a szennyvizet továbbítani, ha a szennyezőanyagok a vízben feloldódnak, vagy legalábbis elkeverednek. A víztakarékos eszközök használata mellett előfordulhat, hogy a szennyvíz – főleg családi házas utcákban, ahol kevés a fogyasztó – túl sűrű lesz, így a kis lejtésű (2‰) csatornákon nem folyik el, ami dugulást és kellemetlen szaghatást okozhat.
A házi szennyvízcsatorna akkor büdös, ha
- leföldelik az átadási aknát, illetve légmentesen lezárják az udvari tisztító aknák nyílásait
- nem építik meg, vagy üzemen kívül helyezik az épület szennyvíz lefolyó rendszerének szellőzőjét,
- nem figyelnek a lefolyók, padlóösszefolyók bűzelzáróira, és eltűnik a víz belőlük.
Csatornabekötés
Ha egy épület csatornára rákötött helyiségének a padlóvonala a szolgáltatási pontnál lévő terepszint alatt helyezkedik el, és nagy esőzésekkor vagy duguláskor a csatorna megtelik, a szennyvíz kiönthet. Kerülni kell tehát az ilyen helyiségek csatornára kötését, vagy ha ez nem lehetséges, a szolgáltató hozzájárulásával szennyvíz visszacsapó szelepet kell beépíteni, vagy legbiztonságosabb megoldásként házi szennyvízátemelőt kell létesíteni. Ennek hiányában a károkért a szolgáltató nem tehető felelőssé.
Esővíz, talajvíz
A szennyvízcsatorna hálózat általában csak a szennyvizet képes elvezetni. Még akkor sem szabad más eredetű vizet bejuttatni, ha úgy tűnik, hogy ez a víz simán elfolyik. A szabálytalan esővíz- és talajvíz-bebocsátások miatt túlterheljük a szennyvíztisztító-telepeket, de gyakran a csatornahálózaton kiöntéseket, lakóingatlanok elöntését okozhatjuk. A többletvíz elvezetése ezenkívül jelentős többletköltséggel jár, és emiatt a csatornadíj is emelkedhet.
Hibaelhárítás a szennyvízcsatornán
A házi szennyvízhálózat, és az épületek belső szennyvízgyűjtő vezetékeinek működéséről és fenntartásáról az ingatlan tulajdonosának, használójának kell gondoskodnia.
A közüzemi szennyvízhálózat (ide tartozik a bekötővezeték is) üzemeltetése a szolgáltató feladata. A házi és a közüzemi szennyvízhálózatot a szolgáltatási pont választja el egymástól. A szolgáltatási pont a bekötő idom, vagy akna elfolyási pontja, ennek híján az ingatlan határvonala, zártsorú beépítésnél a falsíktól (a közterület felé) egy méter.
Ha a közüzemi csatornahálózat bármely pontján, vagy berendezéseinél rongálást, meghibásodást észlel, azonnal jelezze az üzemeltetőnek!
Egy hiányzó aknafedlap például életveszélyt jelent!